Péntek 8 óra kormányosi értekezlet, mindenki szívélyes velünk, megkaptuk a nyomkövetőket. Rajt 12 órakor, csak annyi a kérésük, hogy a vonalon kívülről induljunk. 11 után hajók vízre, rajt időben. Gabi jól kezdett, a három perces spihúzás után előrerohant a cső felé. Én a kelleténél nagyobb távolságot tartottam a mezőnytől, más szélbe keveredve a Zamárdi partokat támadtam. Ék-i éppen egytalpas szél. Dióék kijöttek a révhez integetni.

A csőnél a mezőny egy része még előttem, Gabit alig látom. Vízközépen hauzolgatunk, továbbra is erőltetett egytestes menet, de legalább a mezőnyt elhagytam Földvár után. Gabit csak kb. Boglár után sikerült leelőzni. Idáig nem windguru szerint fúj.

Na de mikor a szigligeti öbölbe értünk minden megváltozott. Másodpercek alatt felerősödött 4-esre a szél, iránya É-Ény-ra változott. Mindketten villámsebességgel raktukel a spit, chunningham letépve, vad félszelezésbe kezdtünk. Pofára eséstől félve a ráfújásokban inkább élesedtünk, amitől a lee-oldali hajótest hátsó fél méterét kivéve mindena levegőben volt. Hirtelen nagyon rövidnek éreztem a groszsottot, tehát gyorsan szét kellett kötni a leekocsi kötelétől. De hát így a ráhúzásoknál több méter kötél pattogott utánam a vízen,ezért a shott végét a fogammal tartottam.  Persze néha a vesénket masszírozták a hullámok. Szóval jól szórakoztunk.

 

 

Az öböl végénél pár perces pihenőt engedett a szél, aztán a keszthelyiben folytatta. A fordulónál lelkes éljenzés fogadott minket, ami nagyon jólesett. Visszafelé megkezdődött katamarános pályafutásom leghosszabb takkja, egészen Almádiig. Végig félszél, trapézon! Nagy ,az én szerény képességeimmel leírhatatlan élmény. A keleti medencében már teljes sötétségben száguldottunk, Almádi előtt egészen a part közelében .Legalábbis a Gabi szerint túl közel mentünk el egy móló mellett, én meg két méterrel a nádas előtt változtattam irányt. A bóját már a Gabi vette elsőnek,és a sorrend nem is változott a végéig. A forduló után megkezdtem már szokásosnak mondható vakrepülésemet.

Először Kenese felé vettem az irányt, majd eltapogattam az aligai fordulóhoz.

Gondoltam most nem megyek olyan élesen az északi part felé mint tavaly. Azt tudtam, hogy egy sötét folt felé kell menni, hát kinéztem egyet és hajrá. Félszeleztem, mint a nagy tanítónk
által felvázolt vaddisznó, de sok hullámnál már nem volt erőm feljebb emelni a hajót. Tehát kaptam a vizet a szemembe rendesen, amíg a Tomi rám nem telefonált, hogy csináljak valamit, mert nekimegyek a tihanyi félszigetnek. Gondoltátok volna, hogy takarékossági okokból az apátság díszkivilágítását 10 után lekapcsolják? Egy sötét folttal vissza, kikötő előtt el, persze célvonal még sehol, sebaj, megcsináltuk.

Mikor az utolsó erőnkkel cibáltuk ki a hajókat a vízből erősen fogadkoztunk, hogy többet nem soha. Na jó, talán jövőre még egyszer .

Ajánlom mindenkinek, csinálja végig mert nagy élmény!