Oldalak

2008. május 20., kedd

A tűzkeresztség, avagy szombaton lefőtt a kávé


Ferenczi István múlt szombati beszámolója, nem kevés tanúlsággal:











Szombaton gyönyörű, szeles napra ébredtem. Mielőtt elindultam volna Balatonra, megnéztem mi fúj. Kellemes 20 csomós szelet írt a met.hu, izgalmas vitorlázás ígérkezett. Csak a trapézon való száguldozáson járt az agyam, miközben a refit húzogattam, a gyorssávban…Almádiban a kikötőben már várt a mancsaftom… Villámgyors szerelés… a hajót vízre dobtuk a sóján.







Így utólag visszagondolva, nem mértem fel rendesen a szélviszonyokat.











A kikötő szélvédett, tarajos hullámoknak nyoma sem volt.. Kellemes 4 es fújt… Éreztem, hogy izgalmas lesz, de, hogy ennyire.. ? Elindultunk kreuzban a cső felé, ugyanis onnan fújt.. 15 perc elteltével, ahogy kijjebb értünk, éreztem, hogy ez nem 4-es.. A hullámoknak már taraja volt és a kemény pöffök játékszerként emelgették a hajót. Azonnal visszavonulót fújtam, csak, hogy nem tudtam leejteni raumba. Többszöri próbálkozásra, egy kis csendesedést kihasználva, nagy levegőt vettem a leekocsin engedtem 15-20 centit, a groszon is ugyanígy, és egy hirtelen mozdulattal leejtettem. Sikerült, mármint leejteni, de ahogy húztam a groszt, meghalzoltunk és a hajó már borult is…











Most is van előttem. Szépen, komótosan, felborult..











Semmi gond nem volt… mindent jól kilazítottam, ahogy Laci tanította.. Elővettem a visszaállító kötelet, a társamnak vázoltam a teendőket.. Mondtam, én elég vagyok a kb 100 kilómmal, te mássz fel a hajóra, ahogy szép lassan elkezd visszaállni.. Nos.. Nem volt gond a hajót simán felállítottam egyedül, és ahogy két talpon volt, hiába minden kiengedve a nagy szélben elkezdett a hajó siklani.











Pikk-pakk felmásztam a hajóra, a srác csak próbálkozott, de nem ment neki. Próbáltam a mellényét fogva felhúzni, de féltem, hogy a mellény leszakad és akkor ki tudja mi lett volna. Nem találta a fogást, hiába mondtam, hogy a lábát tegye fel előbb, nem sikerült. A hajót nem tudtam megállítani ekkora szélben, a telilatnik miatt a vitorla fogta szelet...











Végül, elengedte a hajót. (Milyen jó, hogy rajta van az a mellény!!!!!!).











Félszélben futtattam a hajót, nehéz volt mert kevés voltam már egyedül a szélhez, ami csak erősödött, a leejtésen nem is gondolkodtam, esélytelennek tűnt. Nagy meglepetésemre a hajóval még fordulni sem tudtam, mert a szélben megállt. Próbáltam baggelni, de az sem segített. Kimentem trapézra, kicsit futtattam, és egyszer sikerült megfordulni, de borultam megint. Lefúrt, de hamar visszaállítottam.Végre jó volt az irány. Mentem a srác felé..Csak a vízbőlmentési gyakorlaton járt az eszem.Szépen alá mentem, de hiába dobtam szélbe, nem állt meg. Sikerült elkapnia a hajót, de nem tudta tartani.











Megint elengedte. Éreztem, hogy itt baj van..











Próbáltam valami vésztervet felállítani, amikor megláttam, hogy a part alatt jön egy hajó. Hamar odaértem, lengettem a karjaim, egyből vették, hogy valami baj van, mellém jöttek én mutattam az úszó pontot a vízben és ordítottam, hogy szedjék ki. Egyből felé vették az irányt. Megint meg akartam fordulni, de nem ment. Ami a legrosszabb nem tudtam miért nem. Ráadásul a fok rátekeredett a forstag-ra és a hajó nem tudott már egyáltalán luvolni..











Nem láttam más megoldást mint a nádasba menni.











Láttam, hogy a társam felvették, de már messze voltak. Ahelyett, hogy értem jöttek volna elmentek a kikötőnk irányába! Leszereltem a nádasban a vitorlákat, lerögzítettem mindent és vártam, hogy észre vegyen valaki. Nem vettek észre, nem tudtam mi van a társammal, nem kellemes gondolatok keringtek a fejemben. Másfél óra után kiúsztam egy stégre.











Isteni volt a sirályszarban fetrengeni rajta.











Már nem tudtam mi hiányzik a kezeim meg véreztek mert elvágta több helyen a nád.. levettem a trapézt, azzal integettem! Végre észrevettek felvettek, gyorsan vázoltam mi történt! Kivittek a kikötőnkbe, aminek a bejáratánál, a társam jött szembe egy másik nagyhajóval, hogy felvegyenek. Nem kell mondanom, amikor megláttam, hogy minden rendben van, kicsit megkönnyebbültem. A hajót végül egy Sholtz 22 essel és egy 3.5 lóerős külmotorral kihúztuk. A hajónak nem lett semmi baja, habár 2 latnit a nádasban találtam meg.











Örök tanulság!!




  • Mindig legyen nálunk telefon, vízálló tokban..

  • Mindig legyen mellény rajtunk!

  • Mindig értékeljük a szelet és azt, hogy mi jöhet!!

  • Még az elején, főleg új embereknél gyakoroljuk a vízbőlmentést és a hajóra való visszatérést..




Ferenczi István

2008-05-20