2008. július 8., kedd

F18 World 2008 - Első versenynap


A szervezés mintha nem lenne a toppon. Korábban két nyílt óceáni területet jelöltek versenyterületnek, (úgyhogy edzés gyanánt kint tépettük magunkat a brutál atlanti hullámokon), tegnap kitalálták, hogy nem jó kint, bent lesz a pálya az öbölben. Kb. egy agárd előtti vízterület nagyságú és stílusú helyet képzeljetek el, csak az óceánról befutó hullámokkal, egy világító toronnyal és néhány fából ácsolt kagyló termesztő teleppel a közepén. A szelet - ha nincs front, és nincs felhősödés sem a part fölött - a délutáni sea breeze szolgáltatja. 2 körül indul, kb 6ig erősödik, aztán gyorsan gyengül, leáll. Ne egy Garda vagy Lago di Como típusu stabil valamit képzeljetek, sokkal inkább az Agárdi forgolódós limány a jó hasonlat. Eleinte az öböl két oldalán, a magas partok alatt kicsit erősebb, középen alig valami, későb leterjed az öböl teljes szélességére, a végén pedig csíkossá válik, egy-egy sávban lehet haladni, a sáv végére érve pedig beülsz egy lavor-sávba. Emellett apály-dagály időszakban több mint egy métert változik a vízszint, ki-be áramlik az öböl közepén át az óriási vízmennyiség.




Ready to Go




Az öböl mérete akkora, hogy nem fér el két pálya, de még csak a nagyobb F18 versenyeken szokásos kétcsoportos trapézoid sem, ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy a két csoportot – sárga és kék – egymás után viszik a vízre. Mi ma sárgák voltunk, Dióék és Szőcs Pistiék (Mr Szoks, ahogy itt a helyiek mondják, mi pedig zokninak fordítjuk vissza magyarra) kékek. Pár óra parti halasztás után a sárgákat hívták először vízre, majd még kint is halasztottak kb 1 órát, aztán kitűztek egy bazinagy pályát, ráadásul 3 köröset. Kasuba Pisti örült, mert ő úgyis mindig elszámolja magát a kétkörös pályán, úgyhogy itt most lehet majd körözni bátran.




Az első két rajtot általános visszahívóval díjazta a versenybíróság, nekünk meg végülis jól jön a rajt gyakorlat. Mindig úgy rakják ki a pályát, hogy kicist lee rajt legyen, ezzel széthúzzák a mezőnyt a vonalon, már amennyire 70 hajót szét lehet húzni. A tülekedés igen nagy, ráadásul a fele bandának mintha lenne még egy hajója kint a tréleren, annyira bátran odateszik mindenhova, útjog nélkül is, pofátlan faarccal. Rámejt, hiába szúrom fel a rajtvonalon, nem megy ki, még akkor sem, ha 10 centire van a hajóm orra az ő hajójának az oldalától. Gondolja, úgysem akarom lezúzni a hajómat.

Harmadikra fekete zászló alatt megyünk el, nem túl jó pozicióból, így aztán hamar kifordulunk, felszúrunk egy hajót, legalább nagyjából tiszta szélben haladjunk az északi part felé. Szlalomozunk a kagylótelepek között, egészen jól megyünk a kis szél ellenére. A rajttól elég rosz helyen jöttünk el, de hálistennek a sebességünkkel és az élességünkkel nincs gond, legalábbis a közelünkben, ugyan abban a szélben haladó hajók nem nagyon tudnak ellépni, sőt párat lépünk is előre. A bólyánál van némi áramlás lefele, de sikerül normálisan vennünk, följön a spi, és megfelelő tempóban gurulunk lefele. Sikesen kijövünk pár luvcsatából, aminek örülünk, bár az ilyen privát csatározások a a kapu felé haladásnak nemigen tesznek jót. A kapun különösebb csetepaté nélkül jövűnk át, indul a krajc 2, ezúttal a déli oldalt választjuk. Mindenki fordul össze vissza, keresi a szelet, mi is ezt tesszük, kb 45-50 körül érünk fel a bólyáig, ami egyébként rettenetesen messze van ebben a szélben, ami ráadásul egyre gyengül.




Egynegyedéig jön fel a spi, aztán falkötélen keletkezik a semmiből egy fél ököl nagyságú kibonthatalan típusú csomó. Én egy brutális káronkodással oldom a feszültdéget, Pisti meg a két kezével két lábával és a fogaival oldja a csomót. Jó sokáig, percekig. Közben spi nélkül gurulunk lefele, üldözőink meg mingyá a nyakunkon. Pistinek lelazult ugyan a fél fogsora, a fejét meg majd berántotta a spi-be itt-ott belakapó szél a spízsákba háturlól, de végülis kibontotta, és elindultunk. Rengeteg időt veszítettünk, de pozíciót, nem, csak ott lihegett a nyakunkon pár hajó. 4-5 takkot halzoltunk lefele, egész jól haladunk, amikor jön az újabb meglepetés. A baumveretből kiesik a stift, leseik a baum az árbócról, egyszerűen nem hiszek a szemmnek, hogy ilyen van. (A stift biztosító karikáját nyilván letépte valami odakeveredett kötél). A baum leesésekor lerepült róla a ronstan rajtóra, azonnal lemerült a vízben, bebuktuk. Kétsébeesetten kérem a csapat meggájverét, hogy gyorsan találjon föl valamit !!! Közben már a kapu felé közeledünk, a havaria közepette lavírozunk a hajók között. Végül Pisti betámasztotta a baum végét az árbócon maradt veretrészbe, ráshottoltam, ez odafeszítette a baumot, valahogy a helyén maradt. És ekkor még hátra volt egy teljes kör, a harmadik! Minden egyes fordulónál totálisan le kellett lazítani a shottot, Pisti áttámasztotta a baum végét a másik oldalra, shottal ráfeszíteni, és aztán imádkozni, hogy ne essen le. A széltaltikát itt átalakítottuk baum taktikává: minél kevesebb forduló. Raumban aztán kicsit romlott a helyzet, mert a spit-it is shottolni kellet mindeközben. Végül poziciót nem veszítettünk a havariák miatt, de időt azt biztosan sokat.




A körülményekhez képest elégedettek voltunk a helyezésünkkel, egészen addig, míg a hírdetőtáblán meg nem láttuk, hogy DNF-re tettek bennünket. 15 perc volt az időkorlát, egy három körös, 90 perces, gyengülő szeles futamban ezt könnyen össze lehet szedni a profiktól, a sárga mezőny 1/3-a időn túl jött be. Kicsit azért is igaszságtalannak érezzük, mert a kék csoportban fele ekkora (rövidített) pályán ugyan úgy 15 perc volt a limit, alig osztottak DNF-et! A pontokat visszük magunkkal a csoportbontás után is, most azért van kb. 20 ponttal többünk, mert nekünk nem rövidítették be a pályát. A csapat Meggájvere idegi alapon van.




Az első futam után a sárgákat visszahívták, kékeket pedig a vízre. Hihetetlen kicsi, le-leálló szélben, ellőtték a futamot, szegény Dióék kicsit lekésték a rajtot, úgy kapaszkodtak a mezőny után, Szőcs Pistiék meg egy ötös boly társaságában lepihentek kb 5 percre a krajcbólyánál egy szép nagy szélcsendes lavorba. Az épülő dagály közben sodorta őket lefele, egy kedves francia csapat pedig egész egyszerűen megfogta a hajójukat és brutális lendülettel hátratolta őket, saját magukat meg így előre, ki a limányból. Fair gyerekek. Végül Dióék kb az 50. Pistiék 60. körül jöttek be, mind ebben, mind pedig a kövezkező rövidített futamukban.




Közben Meggájver Pisti a beachen feltalált egy új baumveretet, jól megszerelte a hajónkat, mire bennünket, a sárgákat ismét vízre hívtak. Lényegesen agresszívebben és sikeresen rajtoltunk, lemerészkedtümk lee-be a nehéz fiúk mellé, jó helyről tudtuk indítani a hajót, bár sajnos kicsit korábban kellett volna indulnunk. Ebben mondjuk komoly segítségünkre lett volna a ronstan rajtórám, ami persze a korábbi incidens miatt most az öböl alján számolgatja a másodperceket. Minden esetre az első krajban illusztris társaságban kapaszkodtunk fölfelé, végül olyan 35-40 körül érhettünk fel, és ugyan ezt tartottuk lefele a kapuig is, ahol rövidítést írtak ki. Fölfele húztunk ki ismét az északi oldalra, amit aztán csúnyán bebuktunk. Vége volt a szélnek, itt ott csíkok, a két szél korábbi dominanciája teljesen megszünt, középen kellet volna maradni. Itt buktunk legalább 10 helyet, végül 48-nak jüttünk be.

Összesítettben így Dióék 101, mi a DNF-ünk miatt 112, Pistiék pedig 116. A hangulat nem annyira rossz, mint az eredmények.