2009. szeptember 18., péntek

Visszatekintés az első nagykatamarános szezonunkra


C25.jpg



Szeptemberi szösszenet Dió tollából:





Egyre közelebb van a 2010-es kékszalag és még mindig csak 2 hajó van a köztudatban ami többtesten próbálja elhódítani Európa egyik legrégebbi tókerülő trófeáját.


Most sokan kérdezik, hogy mi van a trimaránokkal, hiszen megjelent hazánkban a Corsair és a Dragonfly is sportosabb 30 láb alatti típusokkal, amikkel nagyon gyorsan lehet vitorlázni de mégse ugyanaz a dimenzió és főleg nem az a filing – bocsánat ha megbántom a trimarán fanatikusokat, de ez egy katamarános oldal.




dragonfly.jpg





Szóval idén februárban azt gondoltam lehet, hogy korán van még a másfél évre lévő versenyre készülni, de minél több időt töltünk a hajón annál jobban rájövök, hogy még mennyit kéne. Az idei év úgy telt el, hogy a hajóval ismerkedtünk, beállításokat keresgéltünk, de sajnos kevesebbet tudtunk vele foglalkozni mint amit szerettünk volna.





Azért néhány versenyre sikerült eljutnunk. Májusban volt a hajó balatoni debütálása Balatonlellén, ahol a homokos parton igazán ideális viszonyok fogadtak minket, megkönnyítve a vízre be és kimenetelt. A verseny már nem volt olyan élvezetes, ugyanis szinte totális szélcsendben rajtoltunk a Harmat Kupán, ennek ellenére rajt cél győzelmet arattunk a nagyhajós mezőny felett, akik természetesen nyomatékosan jelezték a vezetésnek, hogy nem fair 1 testtel többel indulni. Így csak versenyen kívül értékeltek minket.





Akárcsak az idei kékszalagon, ahol egy abszolút 6. helyezést sikerült futni, és talán lehet, hogy ez vetett vissza sokakat, hogy a 2010-es szalagra katamaránban gondolkodjanak. Hiszen vannak olyan szélviszonyok amikor a liberák egyértelműen gyorsabbak, mint ahogy a Raffica ezt be is bizonyította a Rund Um-on a nagy katamaránok ellenében.





Viszont az ellenkezője is kiderült a Sagem Infocomm kupán, ahol 4-6-os szélben az Avatarral, Lisával, Sponsor Wanteddel együtt rajtolt a 2 katamarán (NJL), és állva hagytuk a nagyhajókat. Az időeredményekből visszaszámolva kb. 6 csomós volt az átlagos sebesség különbség a katamaránok és az egytestűek között.

A verseny hendikep rendszerű volt és egy 20 perccel előttünk rajtoló egytestű hajó nyert kb. 200 méterrel előttünk, aztán a 10 perccel később indult Dragonfly futott be 25 másodperccel előttünk. Így be kellett érnünk az abszolút  3. hellyel és a kategória 1. hellyel.





Mint említettem két csapat próbálkozik katamaránnal a jövő évi szalagra, legalábbis a köztudatban, hiszen nem tudni kik tartják külföldön a hajót, esetleg vannak akik csak bérelni akarnak.





Szóval a másik egység az NJL nevű F28-as, akiknek volt 1 év előnyük a csapat és hajóépítésre, de úgy látszik nekik sincsen könnyű dolguk, ugyanis a szezont teljesen új riggel kezdték, de a sorozatos műszaki problémák miatt a legutóbbi versenyen már visszatértek a régi grószhoz. 




njl.jpg







Egy szeptemberi háziversenyen sikerült a sport katamaránokhoz is mérni hajónkat, és nagyon sokat tanultunk belőle.





Többek közt: nagyon sok az 5 személy, mintha F18-ba 3-an lennénk, mai tudásommal minimum 6-os szél kéne a 4. személy felültetéséhez, de megfelelő gyakorlattal állítom, hogy a 3 fő minden szélkörülmények között elegendő. Aztán a szokásos széltaktikai bakik ellenére egyértelműen  kiderült, hogy hajónk tudásában még rengeteg tartalék van, hiszen az F18-asok és Tornádók élmezőnye könnyedén lépést tudott tartani velünk, sőt rövidtávon a gyorsabb reagálás és kezelés egyértelműen a kisebb katamaránoknak kedvezett, hosszabb távon az éles spis szakaszokon lehetnek gyorsabbak.


 


C25_and_NJL.JPG



 


 




Folyt köv …